Ugrás a tartalomhoz

Alain Delon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alain Delon
1961-ben
1961-ben
SzületettAlain Fabien Maurice Marcel Delon[1]
1935. november 8.[2][3][4][5][6]
Sceaux[7][8][1]
Elhunyt2024. augusztus 18. (88 évesen)[9][10][1]
Douchy-Montcorbon[11][1]
Állampolgársága
Nemzetiségefrancia
HázastársaNathalie Delon (1964. augusztus 13. – 1969. február 14.)
Élettársa
Gyermekei
SzüleiÉdith Delon
Fabien Delon
Foglalkozása
IskoláiÉcole Jeannine Manuel
Kitüntetései
Halál okalimfóma
Sírhelyechâteau de la Brûlerie (2024. augusztus 24. – , Douchy-Montcorbon)[18][19]
Magassága177 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek1957–2012
Műfajok
Díjai
César-díjak
Legjobb színész
A mi történetünk (1985)
Alain Delon aláírása
Alain Delon aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Delon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alain Delon, születési neve Alain Fabien Maurice Marcel Delon[20][21] (Sceaux, 1935. november 8. – Douchy, 2024. augusztus 18.) César-díjas francia színész, filmrendező, producer. Az 1950-es évek végétől filmezett. Az 1960-as években készült filmjeivel vált ismertté, és népszerűségét sikerült tartósan megőriznie. Az 1980-as években rendezőként is bemutatkozott. Mítoszához számtalan nőügye, stílusa, megjelenése és szerepei is hozzájárultak.

Rangos filmfesztiválokon kapott díjakat. 1985-ben elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat a Notre histoire (A mi történetünk) című filmben nyújtott alakításáért (1984). A 45. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a Tiszteletbeli Arany Medvét. A 2019-es Cannes-i filmfesztiválon megkapta az Arany Pálmát.

Út a filmvilágba

[szerkesztés]

Delon édesanyja, Edith Arnold, egy gyógyszertárban dolgozott, édesapja, Fabien Delon, egy mozi tulajdonosa volt. Állítólag a család korzikai származású. A szülők házassága 1940-ben felbomlott. Alain nevelőszülőkhöz került a Franciaország északi részén fekvő Fresnes-be. 11 éves koráig itt élt, de kapcsolatban maradt a szüleivel is. Édesanyja új házasságot kötött egy mészárossal. Delon nehezen kezelhető kamasz lett, állítólag tucatnál is több iskolában megfordult rossz magaviselete miatt. Apja végül St. Nicholas d’Ignybe küldte, egy szigorú jezsuita internátusba. Ez sem bizonyult jó megoldásnak, ezért innen a nevelőszülők vették ismét magukhoz. Újabb internátusok következtek: az utolsóból Alain megszökött. Ekkor mostohaapjához került, és a férfi mészárszékén kellett dolgoznia. A munka cseppet sem volt ínyére, ezért jelentkezett a haditengerészethez. Ötéves szerződést írt alá. A szolgálati idő alatt többször áthelyezték, végül a szerződés lejárta előtt leszerelték. Több pletyka keringett arról, hogy különös kegyetlensége miatt váltak meg tőle, más híresztelések szerint a hadseregnél se tűrte a fegyelmet.

Leszerelése után Delon 1956-ban Párizsba ment. Rendkívül előnyös külseje miatt hamar barátokra és pártfogókra lelt, és megismerkedett Jean-Claude Brialy színésszel. Az ő javaslatára elutaztak a cannes-i fesztiválra, ahol Delonra felfigyelt a befolyásos hollywoodi producer, David O. Selznick tehetségkutatója. Alainnek hétéves hollywoodi szerződést ajánlottak. Újabb barátja, Yves Allégret filmrendező azonban lebeszélte a szerződés elfogadásáról, mondván, hogy Delonnak előbb odahaza kell karriert csinálnia. Ha ez sikerül, Hollywood újra jelentkezni fog, ráadásul előnyösebb ajánlattal, mint a mostani. Alain megfogadta a tanácsot.

Az első filmszerepek

[szerkesztés]

Allégret az Amikor a nő zavarba jön (1957) című filmjében kínált kicsiny szerepet Delon számára. Ezt követte a Légy szép és tartsd a szád! (1958), amelyben későbbi jó barátja és riválisa, Jean-Paul Belmondo is szerepelt. A nem túl jelentős alkotást Yves fivére, Marc Allégret rendezte. E művekben Delon – előnyös megjelenésén túl – nem nyújtott olyan teljesítményt, amelyből későbbi fényes karrierjére lehetne következtetni. Nem kivétel ez alól harmadik filmje, a Christine (1958) sem. Az opusz Arthur Schnitzler egyik drámája nyomán készült. Delon partnernője az osztrák Romy Schneider volt. A befutott színésznő és a kezdő színész egymásba szerettek, eljegyezték egymást, ám viharos kapcsolatukból sosem lett házasság. 1959-ben Delon két filmet (Gyenge asszonyok, Az iskolások útja) is forgatott Michel Boisrond rendezővel, melyekben már figyelemre méltó alakítást nyújtott.

Sorsdöntő találkozások

[szerkesztés]

René Clément

[szerkesztés]

Delon munkakapcsolata nem indult túl jól egyik kedvenc mesterével, René Clément rendezővel. Clément a Ragyogó napfény (1960) című filmjéhez szerződtette őt, amely Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című regényéből készült. Dickie szerepét szánta Alainnek, míg Tom Ripley-t Jacques Charrier-vel kívánta eljátszani. Delon visszaadta a szerepet, de hajlandó volt magyarázatot adni a meghökkent rendezőnek. Clément ennek hatására úgy döntött, hogy változtat elképzelésein, és Ripley szerepét bízza Alainre. Az írónő tökéletesen elégedett volt a rendező választásával, és úgy találta, hogy a francia színész ideális megformálója kedvenc gyilkosának. Clément kora erkölcsi felfogásának engedményt téve megváltoztatta a regény eredeti befejezését, és a film végén a bűnös lelepleződik. Ennek ellenére a pszichologizáló bűnügyi alkotás – melyben a Tom és Dickie közötti latens homoszexuális vonzalomnak is jelentősége van – nagy sikert aratott, nem utolsósorban Delon karizmatikus szerepformálásának köszönhetően. (A történetet 1999-ben Hollywoodban is feldolgozták Anthony Minghella rendezésében, Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow főszereplésével.) A hálás mester további három filmjében (Boldog élet, Macskák, Párizs ég?) foglalkoztatta az ifjú sztárt, aki a szakma számos fogását elleste tőle.

Luchino Visconti

[szerkesztés]
Rocco szerepében a Rocco és fivérei című filmben

Alain Delon művészi pályafutásában a kulcsfigura egyértelműen Luchino Visconti. Az olasz mester hihetetlen szakmai tudásával, intelligenciájával és eleganciájával lenyűgözte a fiatal színészt, aki atyjaként tisztelte őt, és mindenben rábízta magát. Első közös munkájuk, a Rocco és fivérei (1960) filmtörténeti jelentőségű alkotás. A szakma ebben a filmben végre igazi színészként fogadta el Delont, aki képes egyéniségétől, temperamentumától eltérő szerepet is hitelesen, emlékezetesen megformálni. Következő közös munkájuk, A párduc (1963) fogadtatása már kevésbé volt lelkes. Delont most is zömmel dicsérték, a kritikai megjegyzések inkább Viscontinak szóltak, aki ezzel a filmjével szemmel láthatóan még távolabb került a neorealizmus – egyébként addigra már idejétmúlt – irányzatától. Szó volt arról, hogy később is dolgoznak még együtt: Visconti például A Göncöl nyájas csillagai (1965) és a Közöny (1967) főszerepeit is Delonnak szánta, ám különböző okokból ezek a filmek végül másokkal valósultak meg. (Előbbiben Jean Sorel, utóbbiban Marcello Mastroianni játszotta az eredetileg Delonnak szánt szerepeket.)

Jean-Pierre Melville

[szerkesztés]

A '60-as években Delon a legkülönbözőbb szerepekben próbálta ki magát: lényegében saját arculatát kereste. Ezt végül A szamuráj (1967) címszerepében találta meg, amely Jean-Pierre Melville-lel való első közös munkája, és egyben – a rendező korai halála miatt – rövid barátságuk kezdete volt. Melville már 1963-ban megírta A szamuráj forgatókönyvét, egyenesen Delon számára, de hollywoodi elfoglaltságai miatt a színész akkor nem tudta elvállalni a szerepet. A film óriási szakmai és közönségsikert aratott: Delon rezzenéstelen arcú bérgyilkosának látszólag üres tekintete valójában feneketlen mélységeket takar, és ez a fajta jellemábrázolás a későbbiekben a sztár egyik jellegzetessége lett. Következő két filmjük, A vörös kör (1970) és a Zsaru (1972) fogadtatása már nem volt annyira lelkes, noha egyesek véleménye szerint A vörös kör jobb film, mint A szamuráj.

Jacques Deray

[szerkesztés]

Delon 1969-ben Saint-Tropez-ban forgatta A medence című pszichológiai thrillert. Partnernője ismét Romy Schneider volt, és ez a tény már önmagában szenzációvá tette a készülő produkciót, melyben Maurice Ronet és Jane Birkin kapott még fontos szerepeket. A mű sok mindenben kapcsolódik a Ragyogó napfényhez. Delon gyilkossá váló figurája egyike a színész legemlékezetesebb és – paradox módon – legvonzóbb szerepformálásainak. A film jelentős szakmai és közönségsikert aratott, melynek eredményeként Delon hosszú távra szerződtette Deray-t, és a későbbiekben több filmet is forgatott vele. Mindjárt a következő, a Borsalino (1970) című hangulatos gengsztertörténet kiugró kasszasikert aratott. A film diadalmenetét nem befolyásolta, hogy Delon perbe keveredett miatta a partnerével, Jean-Paul Belmondóval, mivel Alain nem tartotta be a szerződésbe foglalt, apróságnak tűnő kikötéseket. Deray-vel közös munkái közül a megtörtént esetet feldolgozó Zsarutörténetet (1975) fogadta még egyöntetű elismeréssel a kritika és a közönség. Többi közös filmjük – hullámzó színvonaluk miatt – vegyes fogadtatásban részesült.

További gyöngyszemek

[szerkesztés]

Az 1960-as évek

[szerkesztés]
Piero szerepében A napfogyatkozás című filmben

Főleg a '60-as években Delon számos elismert rendezővel dolgozott együtt. Különösen megtisztelő volt Michelangelo Antonioni felkérése A napfogyatkozás (1962) című drámára, melyben Alain egy tőzsdealkuszt játszik, aki a munkája miatti megszállottságában képtelen valódi érzelmi kapcsolatot kialakítani a Monica Vitti játszotta hősnővel. Henri Verneuil Alvilági melódia (1963) című filmjének forgatásán találkozott Jean Gabinnel, akivel barátságot kötött. Az elkövetkezendő években két további filmet vittek sikerre: A szicíliaiak klánja (1969), Két férfi a városban (1973). Christian-Jaque A fekete tulipán (1964) című filmjének főszerepében Delon kalandhősként mutatkozott be a közönségnek. A sztár a '60-as évek közepén Hollywoodba ment, ám amerikai filmjei nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. 1966-ban, ismét hazájában készítette el pályafutása számára legkedvesebb alkotását, a Kalandorokat, amely Lino Ventura személyében egy újabb barátot hozott Delon életébe. Alain egyébként dalra is fakad a filmben: Laetitia című felvétele egy időben a magyar rádióadók műsorán is gyakran szerepelt. (Másik ismert slágere a Dalida társaságában néhány évvel később készített Paroles, paroles, ám ebben igazából nem énekelt, csak beszélt.) Ebben az évtizedben ismerkedett meg élete két fontos szereplőjével, a később Nathalie Delonként ismertté vált Nathalie Barthélémyvel (eredeti neve: Francine Canovas) és Mireille Darckal. A zavaros múltú Nathalie 1964-ben feleségül ment Delonhoz, és fiút szült neki (Anthony Delon), aki felnőttként szintén a színészi pályát választotta. Házasságuk azonban néhány év múlva felbomlott. Delon a Jeff (1969) forgatásán találkozott Mireille Darckal, aki közel másfél évtizeden át volt az élettársa, és egyben számos üzleti ügyének intézője.

Az 1970-es évek

[szerkesztés]

Delon régi vágya teljesült, amikor 1971-ben végre Terence Young irányítása alatt dolgozhatott. A Vörös nap című rendhagyó western azonban nem lett igazán sikeres, noha Delon mellett olyan sztárok játszottak benne, mint Charles Bronson, Mifune Tosiró és Ursula Andress. A kritikusok viszont elismeréssel fogadták azt a két filmet, melyeket a francia film nagyasszonyával, Simone Signoret-vel forgatott: az Özvegy Coudercné (1971) társadalombíráló, tragikus szerelmi történet, míg az Égő pajták (1973) bűnügyi cselekménybe ágyazott dráma. Nem lett közönségsiker Alain Jessua különös, bizonyos értelemben a Kóma (1978) előfutárának tekinthető bűnügyi filmje, a Sokkos kezelés (1973), melynek híres tengerparti fürdőzési jelenetében Delon szemből, meztelenül is látható. Kamaszfia, Anthony kedvéért vállalta a Zorro (1975) címszerepét. Pályafutása kiemelkedő darabja a Klein úr (1976): Joseph Losey kitűnő alkotása nem fest túl hízelgő képet arról, hogyan viselkedtek a franciák a német megszállás idején. Losey és Delon egyébként már korábban is dolgoztak együtt, ám a Trockij meggyilkolása című filmjük (1972) bukásnak bizonyult.

Az 1980-as évektől napjainkig

[szerkesztés]
Casanova szerepében a Casanova visszatér című filmben

Delon a '80-as években rendezőként is bemutatkozott: az Egy zsaru bőréért (1981) és A kíméletlen (1983) nézhető mozidarabok voltak, ám a kritika kevésbé lelkesedett értük. A korosodó sztár kezdett ismét nagyobb érdeklődést mutatni az igényesebb filmszerepek iránt. Elsőként Volker Schlöndorff Proust-adaptációjában (Swann szerelme, 1983) játszotta el a homoszexuális Charlus báró szerepét. Érdekesség, hogy a regényt egykoron Visconti is meg akarta filmesíteni, és Delonnak ő még Swann szerepét szánta. A francia filmművészet fenegyereke, Bertrand Blier A mi történetünk (1984) című filmje komoly szakmai elismeréseket hozott a színésznek, aki Jean-Luc Godard Új hullám (1990) című kései alkotásában is szerepet vállalt. Edouard Niermans Casanova visszatér (1992) című míves alkotásában az idős Casanovaként kissé önmaga paródiáját is eljátszotta. Bő negyedszázad után, 1998-ban újabb közös filmet forgatott Belmondóval: a Két apának mennyi a fele? nagy kasszasikernek bizonyult Franciaországban, ám egyik sztár életművében sem mondható jelentős darabnak. Az utóbbi években Delon inkább a televízió számára dolgozott, 2002-ben a Fabio Montale, 2003–2004-ben pedig a Frank Riva című krimisorozatokban játszotta a címszereplő rendőrnyomozókat. 2006-ban visszautasította Sofia Coppola felkérését a Marie-Antoinette című film egyik szerepére, mert mint mondotta, „eddig még semmi jó nem sült ki abból, amikor az amerikaiak a francia történelemhez nyúltak”. 2008-ban a mérsékelten sikeres Asterix az olimpián-ban tűnt fel Cézárként. Ugyanebben az évben bejelentették, hogy Johnny To remake-et készít A vörös körből. A főszerepeket a tervek szerint Liam Neeson, Orlando Bloom és Chow Yun-fat játsszák, bár ez a szereposztás még nem végleges. Delon állítólag vállalt egy kisebb szerepet a filmben.

2012 áprilisában szívproblémák miatt kórházba szállították Párizsban, majd szívritmuszavar miatt sikeres szívműtéten esett át.

Magánélete

[szerkesztés]

Rosalie Van Breemen holland modelltől – akit 1987-ben ismert meg – két gyermeke született: Anouchka (* 1990) és Alain Fabien (* 1994), ám 2002-ben az asszony – férje zsarnoki természetére hivatkozva – válókeresetet adott be. A legendás énekesnőtől, Nicótól is született egy fia, Christian Aaron Boulogne(wd), akit azonban Delon sohasem ismert el sajátjának annak ellenére, hogy a fiú állítólag az összetéveszthetőségig hasonlított rá. A gyerek Delon szüleinél nevelkedett. A sztár üzletemberként is sikeres: férfiak számára hozott forgalomba illatszereket különböző fantázianevekkel. Termékei Magyarországon sem ismeretlenek.

Botrányai

[szerkesztés]

Szerelmei

[szerkesztés]

Delon szerelmi élete gyakran adott témát a botránysajtónak. Különösen Romy Schneiderrel való hosszú jegyességét (1959–1964) taglalták igen részletesen. Romy édesanyja, a szintén színésznő Magda Schneider akkoriban (és később is!) heves kirohanásokat intézett Delon ellen. Azzal vádolta a sztárt (akkor még lehetséges vejét!), hogy miközben lányát teljesen a befolyása alatt tartja, férfiakkal is tart fenn szerelmi kapcsolatokat. Delon állítólagos homoszexualitása szintén kedvelt pletykatéma volt, hiszen rajongott példaképei közül Clément, Visconti és Melville is melegek voltak. Alain ráadásul csak olajat öntött a tűzre olyan nyilatkozatokkal, miszerint „ha kedvem is támadna arra, hogy férfiakkal folytassak viszonyt, ugyan kinek tartoznék elszámolással? A szerelemben minden megengedett.” Amikor szakított Romyval Nathalie kedvéért, akit viharos gyorsasággal vett feleségül, a nő múltja lett pletykatéma. Nathalie ugyanis állítólag a marseilles-i alvilágon keresztül ismerkedett meg Delonnal, és kapcsolatuk előtt prostituáltként is dolgozott. Rebesgették, hogy házasságuk ideje alatt is megcsalta híres férjét. Bár a vonzó, szőke Mireille Darc meglepően sokáig kitartott Delon mellett, a férfit ez nem akadályozta meg abban, hogy számos nővel kerüljön futó viszonyba. Anne Parillaud kedvéért végül szakított Mireille-jel, ám aztán új kedvesét se vette feleségül. Egy időben a híres énekesnő, Nico volt a barátnője, akinek gyereke félreismerhetetlenül rá hasonlít. Az 1980-as években a bulvársajtó arról cikkezett, hogy Alain és fia, Anthony egymás vetélytársai lettek volna a Valerie Kaprisky színésznő kegyeiért folytatott vetélkedésben.

Gyilkosság

[szerkesztés]

Az 1960–1970-es években a sztár 3 testőre is rejtélyes módon halt meg, és ezek a kellően sosem tisztázott halálesetek Delont is gyanúba keverték. Mindez azonban inkább használt, semmint ártott Alain hírnevének. Delon egy befejezetlenül maradt film forgatása közben ismerkedett meg a jugoszláv Milos Miloseviccsel, akit magával vitt Párizsba, és testőreként alkalmazott. A férfi később Hollywoodba távozott, ahol 1966. január 31-én holtan találták Mickey Rooney feleségével, Barbarával együtt a Rooney-villa fürdőkádjában. A hivatalos változat szerint a féltékeny Milosevic lelőtte a nőt, majd magával is végzett, ám annak idején más verziók is felmerültek. Milosevic utódja Delon életében Stefan Markovic lett: az ő holttestét 1968. október 1-jén egy szemeteszsákban találták meg Yvelines-ben, egy meddőhányóban. Delon komoly gyanúba keveredett, mikor kiderült, hogy alibije hamis. A gyilkosság hátteréről a legkülönbözőbb teóriák keringtek: az egyik szerint Markovic kábítószerügybe keveredett, és azok végeztek vele, akiket be akart csapni. A másik elmélet szerint Delon állt bosszút rajta, aki tudomást szerzett Markovic és Nathalie viszonyáról. A bulvársajtó egy időben arról írt, hogy Anthony Delon valódi édesapja tulajdonképpen a Delonra meglehetősen hasonlító Markovic volt! A harmadik változat szerint Markovic titokban kompromittáló fotókat készített azokról a zártkörű összejövetelekről, melyeket Delonnál tartottak a legmagasabb körök részvételével. A képekkel zsarolni próbált, és ez lett a veszte. Akármi is az igazság, az tény, hogy néhány évi sikertelen nyomozás után a rendőrség ejtette az ügyet. A harmadik férfi, Uros Milisevic Delon baráti körére tett terhelő vallomást, és talán ez is szerepet játszott abban, hogy 1976. augusztus 11-én holtan találták egy brüsszeli szállodában, egy nálánál kétszer idősebb jugoszláv expolitikussal együtt.

Politika

[szerkesztés]

Az 1984-es európai parlamenti választásokon Delon határozottan és látványosan elkötelezte magát a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen mellett, emiatt heves támadások célpontjává vált, és a közönség egy része válaszként bojkottálta a filmjeit.

Filmográfia

[szerkesztés]

Film

[szerkesztés]

Filmrendező és producer

[szerkesztés]
Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör Megjegyzések
Rendező Író Producer
1964 A szökevény L’Insoumis Nem Nem Igen
Le journal d’un combat Nem Nem Igen rövidfilm
1968 Lány a motoron The Girl on a Motorcycle Nem Nem Igen nincs feltüntetve
1969 Jeff Nem Nem Igen
1970 Borsalino Borsalino Nem Nem Igen
Sortie de secours Nem Nem Igen
Madly Nem Nem Igen
1971 Halkan a basszushangokkal Doucement les basses Nem Nem Igen
La planète des hommes Nem Nem Igen rövidfilm
1972 L’uccello migratore Nem Nem Koproducer
1973 Tony Arzenta – Vendetta Tony Arzenta Nem Nem Igen nincs feltüntetve
Két férfi a városban Deux hommes dans la ville Nem Nem Igen
1974 Jégkeblek Les seins de glace Nem Nem Igen
Borsalino és társai Borsalino & Co. Nem Nem Igen
1975 Zsarutörténet Flic Story Nem Nem Igen
A cigány Le Gitan Nem Nem Igen
1976 Mint a bumeráng Comme un boomerang Nem Igen Igen
Klein úr Monsieur Klein Nem Nem Igen
1977 Pierrot és bandája Le Gang Nem Nem Igen
Armaguedon Nem Nem Igen
A férfi, aki mindig sietett L'homme pressé Nem Nem Igen
Egy gazember halála Mort d’un pourri Nem Nem Igen
1978 Attention, les enfants regardent Nem Nem Igen
Power Play Nem Nem Igen
1979 Le toubib Nem Nem Igen
1980 Három fölösleges férfi Trois hommes à abattre Nem Igen Igen
1981 Egy zsaru bőréért Pour la peau d’un flic Igen Igen Igen
1982 A sokk Le choc Igen Igen Nem rendezőként nincs feltüntetve
1983 A kíméletlen Le Battant Igen Igen Igen
Az ifjú férj Le jeune marié Nem Nem Igen
1984 A mi történetünk Notre histoire Nem Nem Igen
1985 A zsaru szava Parole de flic Nem Igen Igen
1986 Les pros Nem Nem Igen rövidfilm
Átjáró élet és halál között Le passage Nem Nem Igen
1988 Ne ébreszd fel az alvó zsarut! Ne réveillez pas un flic qui dort Nem Nem Igen
1990 Tánc életre-halálra Dancing Machine Nem Igen Igen
1992 Casanova visszatér Le retour de Casanova Nem Nem Vezető
1993 Egy bűntény Un crime Nem Igen Vezető

Színész

[szerkesztés]
Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang[22] Rendező
1949 Le rapt (rövidfilm) gengszter Olivier Bourguignon
1957 Amikor a nő zavarba jön Quand la femme s'en mêle Jo Yves Allégret
Légy szép és tartsd a szád! Sois belle et tais-toi Loulou Tordy Géza Marc Allégret
Rékasi Károly
1958 Christine Christine Franz Lobheiner Mihályi Győző Pierre Gaspard-Huit
1959 Gyenge asszonyok Faibles Femmes Julien Fenal Michel Boisrond
Az iskolások útja Le Chemin des écoliers Antoine Michaud Szersén Gyula Michel Boisrond
Rátóti Zoltán
1960 Ragyogó napfény Plein soleil Tom Ripley Fülöp Zsigmond René Clément
Széles Tamás
Rocco és fivérei Rocco e i suoi fratelli Rocco Parondi Fülöp Zsigmond Luchino Visconti
Rátóti Zoltán
1961 Míly öröm élni Quelle joie de vivre Ulysse Cecconato René Clément
Híres szerelmek (Agnès Bernauer-szegmens) Les Amours célèbres III. Albert bajor herceg Michel Boisrond
1962 Napfogyatkozás L'Eclisse Piero Balázsovits Lajos Michelangelo Antonioni
Rátóti Zoltán
Die Rote velencei járókelő (stáblistán nem szerepel) Helmut Käutner
Az ördög és a tízparancsolat Le Diable et les Dix Commandements Pierre Messager Laklóth Aladár Julien Duvivier
1963 A párduc Il gattopardo Tancredi Falconeri herceg Fülöp Zsigmond Luchino Visconti
Előd Botond
Alvilági melódia Mélodie en sous-sol Francis Verlot Sinkovits-Vitay András Henri Verneuil
Hogyan lettem vezérigazgató? Carambolages Monsieur Lambert (stáblistán nem szerepel) Marcel Bluwal
1964 A fekete tulipán La Tulipe noire Guillaume de Saint Preux / Julien de Saint Preux / A fekete tulipán Lukács Sándor Christian-Jaque
Debreczeny Csaba
A macskák Les Félins Marc Vándorfi László René Clément
L'amour à la mer filmszínész Guy Gilles
A szökevény L'Insoumis Thomas Vlassenroot Alain Cavalier
A sárga Rolls-Royce The Yellow Rolls-Royce Stefano Csankó Zoltán Anthony Asquith
1965 Volt egyszer egy tolvaj Once a Thief Eddie Pedak Csík Csaba Krisztián Ralph Nelson
1966 Elveszett dicsőség Lost Command Philippe Esclavier százados Széles Tamás Mark Robson
A folyón át Texasba Texas Across the River Don Andrea Baldazar Mihályi Győző Michael Gordon
Rátóti Zoltán
Párizs ég? Paris brûle-t-il ? Jacques Chaban-Delmas René Clément
1967 Kalandorok Les Aventuriers Manu Borelli Rátóti Zoltán Robert Enrico
A szamuráj Le Samouraï Jef Costello Vándorfi László Jean-Pierre Melville
Üldözési mánia Diaboliquement vôtre Pierre Lagrange / Georges Campo Szakácsi Sándor Julien Duvivier
1968 Különleges történetek (William Wilson-szegmens) Histoires extraordinaires William Wilson Rátóti Zoltán Louis Malle
Hanyecz Róbert
Lány a motoron The Girl on a Motorcycle Daniel Jack Cardiff
Ég veled, barátom! Adieu l'ami Dino Barran Rátóti Zoltán Jean Vautrin
Az autóversenyző Ho! férfi a reptéren (stáblistán nem szerepel) Robert Enrico
1969 A medence La Piscine Jean-Paul Leroy Mácsai Pál Jacques Deray
Jeff Laurent Jean Vautrin
A szicíliaiak klánja Le clan des Siciliens Roger Sartet Fülöp Zsigmond Henri Verneuil
Fodor Tamás
Fülöp Zsigmond
Kautzky Armand
1970 Borsalino Borsalino Roch Siffredi Oszter Sándor Jacques Deray
Fülöp Zsigmond
A vörös kör Le Cercle Rouge Corey Fülöp Zsigmond Jean-Pierre Melville
Mihályi Győző
Madly Julien Dandieu Roger Kahane
1971 Fantasia chez les ploucs főnök (stáblistán nem szerepel) Gérard Pirès
Halkan a basszushangokkal Doucement les basses Simon Médieu Jacques Deray
Vörös nap Soleil rouge Gauche Fülöp Zsigmond Terence Young
Kautzky Armand
Az özvegy La Veuve Couderc Jean Lavigne Lukács Sándor Pierre Granier-Deferre
Mihályi Győző
1972 Volt egyszer egy zsaru Il était une fois un flic Rodriguezt kereső férfi (stáblistán nem szerepel) Kovács István Georges Lautner
Trockij meggyilkolása The Assassination of Trotsky Frank Jacson Csankó Zoltán Joseph Losey
A nyugalom első éjszakája La prima notte di quiete Daniele Dominici Valerio Zurlini
Zsaru Un flic Édouard Coleman felügyelő Csernák János Jean-Pierre Melville
1973 Sokkos kezelés Traitement de choc Dr. Devilers Rátóti Zoltán Alain Jessua
Epres Attila
Skorpió Scorpio Jean Laurier / Skorpió Széles Tamás Michael Winner
Tarján Péter
Égő pajták Les granges brûlées Pierre Larcher bíró Fülöp Zsigmond Jean Chapot
Tony Arzenta – Vendetta Tony Arzenta Tony Arzenta Fülöp Zsigmond Duccio Tessari
Két férfi a városban Deux hommes dans la ville Gino Strabliggi Lukács Sándor José Giovanni
Rátóti Zoltán
Kőszegi Ákos
1974 Urak fajtája La race des seigneurs Julien Dandieu Pierre Granier-Deferre
Jégkeblek Les seins de glace Marc Rilson Fülöp Zsigmond Georges Lautner
Borsalino és társai Borsalino & Co. Roch Siffredi Oszter Sándor Jacques Deray
Fülöp Zsigmond
1975 Zorro Zorro Don Diego de la Vega / Zorro Jakab Csaba Duccio Tessari
Zsarutörténet Flic Story Roger Borniche Sztankay István Jacques Deray
Fülöp Zsigmond
Schnell Ádám
A cigány Le Gitan Hugo Sennart Oberfrank Pál José Giovanni
1976 Klein úr Monsieur Klein Robert Klein Mécs Károly Joseph Losey
Mint a bumeráng Comme un boomerang Jacques Batkin Ujréti László José Giovanni
1977 Pierrot és bandája Le Gang Robert "Le dingue" Selmeczi Roland Jacques Deray
Armaguedon Dr. Michel Ambroise Alain Jessua
A férfi, aki mindig sietett L'homme pressé Pierre Niox Mihályi Győző Édouard Molinaro
Egy gazember halála Mort d'un pourri Xavier "Xav" Maréchal Ujréti László Georges Lautner
1978 Attention, les enfants regardent férfi Serge Leroy
1979 Airport ’79 – Concorde The Concorde ... Airport '79 Paul Metrand kapitány Fülöp Zsigmond David Lowell Rich
Kőszegi Ákos
Le toubib Jean-Marie Desprée Pierre Granier-Deferre
1980 Három fölösleges férfi Trois hommes à abattre Michel Gerfaut Mácsai Pál Jacques Deray
Teherán 43 Téhéran 43 - Nid d'espions Georges Foche felügyelő Perlaki István Alekszandr Alov
Vlagyimir Naumov
1981 Egy zsaru bőréért Pour la peau d'un flic Choucas Fülöp Zsigmond Alain Delon
1982 A sokk Le choc Martin Terrier / Christian Lukács Sándor Robin Davis
1983 A kíméletlen Le Battant Jacques Darnay Gáti Oszkár Alain Delon
Fülöp Zsigmond
1984 Swann szerelme Un amour de Swann Charlus báró Fülöp Zsigmond Volker Schlöndorff
A mi történetünk Notre histoire Robert Avranches Szakácsi Sándor Bertrand Blier
1985 A zsaru szava Parole de flic Daniel Pratt Fülöp Zsigmond José Pinheiro
1986 Átjáró élet és halál között Le passage Jean Diaz Fülöp Zsigmond René Manzor
1988 Ne ébreszd fel az alvó zsarut! Ne réveillez pas un flic qui dort Eugène Grindel felügyelő Fülöp Zsigmond José Pinheiro
1990 Új hullám Nouvelle Vague Lui / Roger Lennox / Richard Lennox Tordy Géza Jean-Luc Godard
Tánc életre-halálra Dancing Machine Alan Wolf Szakácsi Sándor Gilles Béhat
1992 Casanova visszatér Le retour de Casanova Giacomo Casanova Édouard Niermans
1993 Egy bűntény Un crime Maître Charles Dunand Fülöp Zsigmond Jacques Deray
1994 A plüssmackó L'ours en peluche Jean Rivière Lukács Sándor Jacques Deray
1995 101 éjszaka Les cent et une nuits de Simon Cinéma önmaga Varga Gábor Agnès Varda
1997 Le jour et la nuit Alexandre Bernard-Henri Lévy
1998 Két apának mennyi a fele? Une chance sur deux Julien Vignal Fülöp Zsigmond 1-2. szinkron) Patrice Leconte
Ujréti László 3. szinkron)
2000 Színészek Les acteurs önmaga Fülöp Zsigmond Bertrand Blier
2008 Asterix az olimpián Astérix aux Jeux olympiques Julius Caesar Fülöp Zsigmond Frédéric Forestier
Thomas Langmann
2012 S Novym godom, mamy! önmaga Sarik Andreasyan
2019 Toute ressemblance... Michel Denisot

Televízió

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés]

Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

[szerkesztés]

César-díj

[szerkesztés]

David di Donatello-díj

[szerkesztés]
  • 1972 Különdíj (Special David)

Golden Globe-díj

[szerkesztés]

Arany Pálma életműdíj

[szerkesztés]
  • 2019 Arany Pálma életműdíj

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2024. szeptember 11.)
  2. ↑ Alain Delon (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 18.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Andrew Bell: Encyclopædia Britannica (brit angol nyelven). Encyclopædia Britannica Inc.. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
  8. ↑ Encyclopædia Universalis (francia nyelven). Encyclopædia Britannica Inc., 1968. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
  9. ↑ C. L.: Mort de l'acteur français Alain Delon (francia nyelven). BFM TV, 2024. augusztus 18.
  10. ↑ Alain Delon, dernier monstre sacré du cinéma français, est mort, 2024. augusztus 18. (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
  11. ↑ C. L.: Mort de l'acteur français Alain Delon. BFM TV, 2024. augusztus 18.
  12. ↑ http://www.nytimes.com/movies/person/87436/Alain-Delon
  13. ↑ Mort d’Alain Delon. Delon, un citoyen suisse (francia nyelven). (Hozzáférés: 2024. augusztus 24.)
  14. ↑ https://www.academie-cinema.org/personnes/alain-delon/
  15. ↑ Mondafrique (francia nyelven). (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
  16. ↑ PREX0508238D
  17. ↑ https://www.president.gov.ua/documents/5562023-48201
  18. ↑ Alain Delon sera inhumé samedi dans sa propriété de Douchy dans le Loiret (francia nyelven), 2024. augusztus 21. (Hozzáférés: 2024. augusztus 21.)
  19. ↑ Alain Delon inhumé samedi après-midi en toute intimité, dans sa propriété de Douchy (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde, 2024. augusztus 24. (Hozzáférés: 2024. augusztus 24.)
  20. ↑ Delon Info Real Name Alain Fabien Maurice Marcel Delon Bio ...[halott link]
  21. ↑ Alain Fabien Maurice Marcel Delon born November 8,...[halott link]
  22. ↑ Alain Delon - adatlap - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. június 5.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Rein A. Zondergeld: Alain Delon (Szabad Tér Kiadó - Gondolat Kiadó, Bp., 1990.)
  • Michael Jürgs: Romy Schneider viharos élete (Magyar Könyvklub, Bp., 1993.)
  • Emmanuel Haymann: Alain Delon - egy szupersztár tündöklése és titkai (Jelenkor Kiadó, Pécs, 2001.)
  • Bernard Violet: Alain Delon titkai - a betiltott könyv (Jokerex Kiadó, Bp., 2001.)
  • Pentelényi László - Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG/JLG - Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása (Szerzőifilmes Könyvtár 3. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2012.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alain_Delon&oldid=27379458”