Ugrás a tartalomhoz

Tyrrell 018

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tyrrell 018
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóTyrrell
TervezőHarvey Postlethwaite
Jean-Claude Migeot
ElőzőTyrrell 017
KövetkezőTyrrell 019
Műszaki adatok
Vázszerkezetszénszálas-alumínium monocoque
MotorFord-Cosworth DFR 3,5L V8 szívó
VáltóTyrrell 6 sebességes manuális
ÜzemanyagElf
GumikGoodyear
Pirelli
Versenyeredmények
Csapat(ok)Tyrrell Racing Organisation
Pilóták3. Egyesült Királyság Jonathan Palmer
3. Japán Nakadzsima Szatoru
4. Franciaország Jean Alesi
4. Olaszország Michele Alboreto
4. Egyesült Királyság Johnny Herbert
Első versenySan Marino 1989-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj
Utolsó versenyBrazília 1990-es Formula–1 brazil nagydíj
Futott versenyek17
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök1

A Tyrrell 018 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel a Tyrrell csapat versenyzett az 1989-es Formula–1 világbajnokság során, valamint két futam erejéig az 1990-es bajnoki küzdelmekben. Pilótái 1989-ben Jonathan Palmer és Michele Alboreto voltak, majd a szezon közepétől utóbbit Jean Alesi váltotta, akit két futamon Johnny Herbert helyettesített. 1989-ben Alesi pilótatársa Nakadzsima Szatoru volt.

Áttekintés

[szerkesztés]

A korábbi évek sikertelenségei miatt Ken Tyrrell csapatfőnök az új autó tervezését a Harvey Postlethwaite-Jean-Claude Migeot duóra bízta. Javítottak az autók aerodinamikáján és a tömegükből is lefaragtak. Ez az egyik leggyorsabb autóvá tette az egyenesekben, annak ellenére is, hogy a Ford-Cosworth DFR motor a mezőnyben a gyengébbek között volt.[1]

Az autó nem készült el a szezon elejére, így Brazíliában még a 017B-vel versenyeztek. Imolában Alboreto kapta meg az egyetlen elkészült példányt, de az üzemanyagpumpa meghibásodása miatt nem tudta magát kvalifikálni. Miután megjavították, Palmer úgy döntött, hogy átül a sajátjából, és ez jó döntésnek bizonyult, mert a hatodik helyen ért célba, ami pontszerzéssel járt együtt. A jó eredmény miatt Monacóban is Palmer kapta volna meg az autót, ami feszültséget okozott, ezért Alboreto is megkapta a sajátját. Ő ötödikként ért célba, majd egy futammal később Mexikóban dobogós harmadik helyet szerzett.

Alboreto azonban szezon közben távozott. Ennek oka az volt, hogy Ken Tyrrell megszerezte szponzorként a Camel cigarettát, akiknek a pénzügyi támogatására nagy szükség volt. Csakhogy Alboreto támogatója a rivális Marlboro volt - ezért, valamint a csapattal való egyre rosszabb viszonya miatt is megváltak tőle. A helyére az újonc Jean Alesi ült be, aki rögtön az első versenyén negyedik lett. A szezon hátralévő versenyein is jól teljesített, mivel azonban a Formula-3000 küzdelmeiben is részt kellett vennie, két futamon Johnny Herbert helyettesítette.

1990 első két versenyén is ezt az autót használták, ekkor Alesi csapattársa már Nakadzsima volt. A szezonnyitó amerikai nagydíjon általános meglepetésre Alesi a második helyen végzett, sőt a győzelemért is tudott csatázni.[1]

Eredmények

[szerkesztés]

(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)

Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1989 Tyrrell Racing Organisation Ford DFR G BRA SMR MON MEX USA CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 16 5.
Jonathan Palmer 6 9 KI 9 KI 10 KI KI 13 14 KI 6 10 KI NK
Michele Alboreto NK 5 3 KI KI
Jean Alesi 4 KI 10 9 5 4 KI KI
Johnny Herbert KI NK
1990 Tyrrell Racing Organisation Ford DFR P USA BRA SMR MON CAN MEX FRA GBR GER HUN BEL ITA POR ESP JPN AUS 16* 5.
Nakadzsima Szatoru 6 8
Jean Alesi 2 7

* 9 pontot gyűjtöttek a Tyrrell 019-essel.

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b Legendák a lejtőn – Tyrrell (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2022. június 15. (Hozzáférés: 2024. október 8.)