Otello (opera, Verdi)

Otello
opera
Eredeti nyelv	olasz
Alapmű	Othello
Zene	Giuseppe Verdi
Szövegkönyv	Arrigo Boito
Felvonások száma	4 felvonás
Főbb bemutatók	1887. február 5. (Franco Faccio, Teatro alla Scala, Orchestra of the Teatro alla Scala, Milan)
A Wikimédia Commons tartalmaz Otello témájú médiaállományokat.

Az Otello Giuseppe Verdi négyfelvonásos operája. Szövegét Arrigo Boito írta. A milánói Scalában játszották először, 1887. február 5-én. Még abban az esztendőben, 1887. december 8-án a budapesti Operaház is bemutatta. A játékidő körülbelül 2 és ¼ óra.

Szerepek

Szerep	Hang típus	A premier előadói, 1887, február 5 (karmester: Franco Faccio)
Otello, mór, Ciprus sziget kormányzója	hőstenor	Francesco Tamagno
Desdemona, a felesége	spinto szoprán	Romilda Pantaleoni
Jago, zászlós	hősbariton vagy basszbariton	Victor Maurel
Emilia, Jago felesége	drámai mezzoszoprán	Ginevra Petrovich
Cassio, kapitány	tenor	Giovanni Paroli
Roderigo, velencei nemes	tenor	Vincenzo Fornari
Lodovico, a velencei köztársaság küldötte	súlyos basszus	Francesco Navarrini
Montano, Otello elődje	basszus	Napoleone Limonta
Herold	basszus	Angelo Lagomarsino
Kórus: Velencei katonák és tengerészek, nemesek, velencei előkelőségek, ciprusi nép. Nagy létszám.

A mű története

Boito saját maga számára készített egy Otello librettó-vázlatot, amelyet 1879-ben Verdivel való megismerkedése után átnyújtott a nagy mesternek. Bár Verdinek tetszett a szöveg, csak 1884-1885-ben döntött úgy, hogy végre megzenésíti. Az opera teljes kompozíciós vázlata 1885-re készült el. A kidolgozás egy újabb évet vett igénybe, majd 1887. február 5-én végül bemutatták a milánói Scalában.

A szöveg és zene

Shakespeare (1564-1616) „A velencei mór” című tragédiájához – így nevezték az eredetileg 1604 körül keletkezett Otellót – Giambattista Giraldi Cinzio (1504–1573) „Hecatomiti” címen megjelent novella-gyűjteményből merítette az anyagot.

Verdi két utolsó operája sokban eltér korábbi műveitől, amelyekben nem kapcsolódott a zene olyan szigorú következetességgel a szöveg mondanivalójához és a cselekmény drámai szituációihoz, mint itt. A szöveghez való kötődés kevésbé melodikussá tették az operát a korábbi darabokhoz képest, ezzel magyarázható az, hogy Verdi korábbi operái sokkal népszerűbbek voltak, amelyekhez mérten, ebben nagyobb szerepet kapott a zenekar; egyenrangú tényezővé vált az énekesekkel. Emiatt Verdit – tiltakozása ellenére – sokan rágalmazták azzal, hogy Wagnert utánozza.

Cselekmény

Otello és Desdemona Théodore Chassériau (1819-1856) festménye

Helyszín: Ciprus szigete

Kor: 15. század vége

Első felvonás

Helyszín: az Otello palotája előtti tér a kikötőnél.

A tengeren orkán erejű vihar tombol, miközben Ciprus lakosai a kikötőben könyörögnek Istenhez, hogy a vihar pusztítsa el a szigetre támadó oszmán hajóhadat. Kezdetben a zene a vihar hangját utánozza, elnyomva a kórus dallam nélküli, zengő-bongó szólamait, majd az énekkari basszus vérbeli Verdi-melódiával felülkerekedik a viharzajon. Amikor a viharzene csendesül, a Velencei Köztársaság diadalmas hadvezére, Otello, a mór kiköt a parton, és kihirdeti a szigetlakóknak, hogy: „Újra győztünk! A bősz pogányt a tenger temette el!…” Ezután Otello, Cassio, Montano és katonái kíséretében – a palotába mennek kipihenni a csata fáradalmait, a nép pedig örömmáglyát gyújt a parton. A mólók előtti térségen ott marad Jago, a fővezér zászlósa, aki féktelenül gyűlöli a mórt, amiért Otello őhelyette Cassiót emelte kapitányi tisztségbe. Jago éppen Roderigónak, a gazdag velencei kalmárnak a vallomását hallgatja, aki halálosan féltékeny Otellóra, ugyanis szerelmes annak feleségébe, Desdemonába. Később Jago becsmérli Cassiót, miközben arra biztatja a kalmárt, hogy kössön bele a kapitányba. Jago szabályos háromszakaszos bordalt énekel, nagy hangközökkel, szokatlan csúszós kromatikus menetekkel. A kórus ismétli a refrént, majd a harmadik strófánál a már ittas Cassio is belép. Jago csele sikerül, a részeg Cassio és Roderigo csúnyán összevesznek. Montano, a sziget korábbi kormányzója békíteni próbálja a civakodókat, akkor azonban a kapitány kardot ránt és párbajt vív vele. A nagy csetepatét Otello szakítja félbe, majd Jagótól érdeklődik a történtekről, az azonban úgy tesz mintha nem tudna semmiről. Otello látva a részeg Cassiót és a megsebesült Montanót, a kapitányt megfosztja tisztségétől. Ezt követően a Mór kijelenti, hogy addig nem mozdul a térről, amíg minden jelenlevő haza nem megy. A tömeg lassan szétszéled, közben megjelenik a színen Desdemona akit a párbaj okozta hangoskodás ébresztett fel. A házaspár együtt emlékezik a múltra, szerelmük kezdetére. Az opera e részén hallható először a híres csókmotívum, melyet a darab végén Otello haldoklása közben énekel.

Második felvonás

Desdemona halála (Alexandre-Marie Colin festménye)

Helyszín: A palota kertjére nyíló terem.

Cassio nem sejtve Jago gonoszságát, neki panaszkodik: önvád emészti, ugyanakkor lefokozása miatt haragszik. Jago azt tanácsolja kérjen Desdemonától segítséget. Cassio megfogadja a tanácsát és amikor Desdemona, társalgónőjével, Emiliával, Jago feleségével a kertben sétál kérelmével a nő elé járul. Jago, miután magára marad gonosz gondolatait énekli el. Ez a híres Credo ária. Desdemona végighallgatva Cassiót mosolyogva bólogat, ekkor belép a kertbe Otello, Jago pedig a féltékenység gyilkos mérgét önti a lelkébe. Amikor Desdemona arra kéri, hogy bocsásson meg Cassiónak, Otello már a féltékenységtől elvakulva, fejfájásra panaszkodik. Desdemona, a tőle jegyajándékba kapott kendővel akarja bekötni a férje fejét az azonban eldobja. A gyolcsot Emilia veszi fel, de Jago odarohan és kitépi a kezéből, majd a zsebébe rejti.

Otello ráförmed Desdemonára, hogy takarodjék előle, majd amikor az sértődötten elvonul, képzelegni kezd „a bűnös Desdemona kéjelgéseiről”, s búcsút mond a harctéren szerzett dicsőségnek, mert „a híres Otello napja leáldozott már”. A féltékenységtől őrjöngő Otello galléron ragadja Jagót és bizonyítékot követel felesége hűtlenségéről. Jago ekkor hazudni kezd, híres áriájában elénekli, miképp hallotta az álmában titkait kibeszélő Cassiót arról beszámolni, hogyan kéjelgett Desdemonával: „… rángott, mint részeg, édesded kéjjel, élveteg ajkát az álom tépte…” Majd odavette azt is, hogy ő látta ám Cassiónál Desdemona hímezett jegykendőjét. Otello vért követel és megesküszik a „márványsúlyos égre”, hogy bosszút áll. Itt hangzik el a híres Bosszú-kettős ária.

Harmadik felvonás

Helyszín: A palota díszterme

Francesco Tamagno (1850-1905), aki először alakította Otellót

Jago azt tanácsolja Otellónak rejtőzzék el a kormányzói palota dísztermében és ő majd kifaggatja Cassiot. Otello kezdetben vonakodik ettől a szánalmas megoldástól, végül beleegyezik, de előtte még szeretne beszélni a feleségével. Közben megérkezik Desdemona, Otello fejfájást színlelve kéri tőle a virághímzéses jegykendőt. Desdemona nem találja a kendőt és, hogy elterelje a szót – mit sem tudva férje féltékenységi dührohamáról – Cassio rangfosztásáról kezd el beszélni. Otello tovább követeli a kendőt: „Jaj neked, ha nem lesz meg a kendő!” Desdemona nem találja sehol, mire Otello tombolni kezd és azt követeli hitvesétől, esküdjön meg arra, hogy hűséges. Desdemona megesküszik, hogy az volt hozzá mindig, Otello azonban nem hisz neki, sértegetni kezdi, majd gúnyosan elküldi. Desdemona távozása után Otello önmarcangoló monológot folytat.

Jago tanácsára Otello végül elbújik, hogy kihallgassa, amint Jago kifaggatja Cassiot. Jago alattomos módon úgy intézi a beszélgetést, hogy minden kérdése és a kapitány válaszai tőrszúrásként érjék Otello szívét. Cassio közben előhúzza zsebéből a korábban Jago által titokban becsempészett kendőt. Itt hangzik el a Kendő-hármas ária, melynek végén Otello már elvakultan hisz neje bűnösségében. Ekkor trombitaszó és ágyúdörgés hallatszik. Cassio elrohan, Otello pedig mérget kér Jagótól, hogy megölje a feleségét. Jago azt tanácsolja: „Inkább az ágyban fojtsd inkább… hol más csókja érte”, majd megígéri, hogy ő majd gondoskodik Cassio meggyilkolásáról.

Közben megérkezik a Lodovico-vezette velencei küldöttség és átadja az üzenetet, miszerint a dózse Velencébe kéreti Otellót, és helyetteséül Cassiót nevezi ki kormányzónak. Ekkor Desdemona odalép férjéhez és arra kéri, hogy most már bocsásson meg Cassiónak. Otello nagyon feldühödik, a földre teperi az asszonyt és bántalmazza, majd miután kiűzött mindenkit a csarnokból, a felfokozott idegállapottól ájultan esik össze. Jago diadalittasan kacag, majd rátapos az ájultan fekvő Otello nyakára: „Íme, az oroszlán!” felkiáltással.

Negyedik felvonás

Helyszín: Desdemona hálószobája

Desdemona halála (Gabriel Charles Dante Rossetti festménye)

Halk és szomorú zene vezeti be a negyedik felvonást. Desdemona a hálószobájában aludni készül, Emiliától menyegzői hálóköntösét kéri és megígérteti vele, hogyha meghal, ebben fogják eltemetni. Az asszony nagyon szomorú, de még mindig nem tudja, miért haragszik rá a férje. Közben eszébe jut az anyja szerelmi bánatban szenvedő szolgálólányától hallott dal, a „Fűzfadal” és ő is ezt énekelgeti. A halálfélelemmel küzdő Desdemona búcsút vesz Emiliától, majd amikor egyedül marad a Szűzanyához könyörög. Itt hangzik el a háromrészes „Ave Maria” hagyományos cavatina: a halálát váró asszony imádsága. Majd Desdemona felkel imazsámolyáról, és lefekszik. Ekkor az öt és fél oktávval mélyebben megszólaló nagybőgők a gyilkosságra készülődő Otello érkezését jelzik. Ő belopózik a szobába, s a mécses fényénél egy ideig elnézegeti a feleségét, majd elfújja a gyertyalángot és háromszor megcsókolja az asszonyt. Desdemona felriad és azt kérdezi: „Ki az?” – „Imádkoztál-e?” vágja rá Otello, majd felszólítja az asszonyt, hogy vallja meg bűneit és ismerje be a házasságtörést. Desdemona sírva fakad és kéri a férjét, hogy hívja ide Cassiót, hogy beszéljék meg a történteket. A lármára felébredt Emilia berohan a szobába és közli Otellóval, hogy Cassio párbajban megölte Rodrigót. A megfojtott, immár haldokló nő mellett Otello büszkén kijelenti, hogy megölte Desdemonát, amiért Cassio szeretője lett. Emilia sírva kiszalad és segítséget hív, mire Jago, Lodovico, Cassio és Montano berohannak a szobába. Jago megpróbálja elhallgattatni feleségét, aki mindent elmesél, miképp találta meg a kendőt és férje hogyan vette el tőle. Ekkor Otello átadja jatagánját Lodovicónak, majd térdre esik halott felesége ágya előtt és tőrével elvágja a saját torkát. A „Csókária” éneklése közben meghal, azonban még egy utolsó csókot ad a halott feleségének.

Válogatott felvételek

Év	Cast (Otello, Desdemona, Iago)	Karmester, Operaház és zenekar	Kiadó
1986	Plácido Domingo, Katia Ricciarelli, Justino Díaz	Lorin Maazel, La Scala zenekara és kórusa (Film)	DVD: MGM Cat: 0 27616 88420 6
1992	Plácido Domingo, Kiri Te Kanawa, Sergei Leiferkus	Solti György, Royal Opera House, Covent Garden zenekara és kórusa	DVD: Kultur Video Cat: 0 32031 14929 8
1995	Plácido Domingo, Renée Fleming, James Morris	James Levine, Metropolitan Opera zenekara és kórusa	DVD: Deutsche Grammophon Cat: 00440 073 0929
2001	Plácido Domingo, Barbara Frittoli, Leo Nucci	Riccardo Muti, La Scala zenekara és kórusa	DVD: Tdk DVD Video ASIN: B0000DG058

Források

• Till Géza: Opera. Zeneműkiadó, Budapest 1973
• Stephen Pettitt: Opera. Képzőművészeti Kiadó 2007
• Majtényi Zoltán: Otelló, In. 55 Híres Opera. Móra Könyvkiadó, 2003

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Otello (opera, Verdi) témájú médiaállományokat.

• A magyar Wikikönyvekben további információk találhatók Olvasónapló – Giuseppe Verdi: Otello témában.