Farkas Edit (meteorológus)
| Farkas Edit (Farkas Edit Erzsébet) | |
| Született | 1921. október 13. Gyula |
| Elhunyt | 1993. február 3. (71 évesen) Wellington |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Farkas István |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Henry Hill-díj (1986) |
| Halál oka | csontrák |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Farkas Edit (teljes nevén: Farkas Edit Erzsébet, az új-zélandi tudományos életben: Edith Farkas) (Gyula, 1921. október 13. – Wellington, Új-Zéland, 1993. február 3.[1]) magyar származású új-zélandi tanár, meteorológus, sark- és ózonkutató, az első magyar nemzetiségű nő, aki az Antarktiszon járt.
Élete
[szerkesztés]Édesapja Farkas István szélsőjobboldali író, újságíró,[2] édesanyja Csendes Erzsébet. Elemi és középiskolai tanulmányait Szentgotthárdon és Győrben végezte.[3] Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemet 1939-től látogatta, 1944-ben diplomázott mint matematika-fizika szakos tanár.[4] A második világháború vége Ausztriában érte a családot, ahonnan már nem is tértek vissza, 1949-ig ott maradtak, majd kivándoroltak Új-Zélandra.
Farkas ott szembesült azzal, hogy a diplomáját nem ismerik el, ezért előbb a Palmerston North Hospitalban helyezkedett el, majd egy kutatóintézet könyvtárában kapott állást helyi mentoruk segítségével. Beiratkozott a Wellingtoni Victoria Egyetemre (Victoria University of Wellington), ahol 1952-ben szerzett MSc diplomát fizikából. Munkahelyén, a mai National Institute of Water and Atmospheric Research intézetben fő tudományos munkaterülete a sztratoszféra dinamikája, az atmoszféra szennyeződéseinek hatása a besugárzás erősségére és az ózonkutatás volt.[5] Az ózonlyuk problémájával is foglalkozott, bár elmélete szerint ennek kialakulásában az emberi tevékenységnek kisebb szerepe van, elsősorban a sztratoszféra abnormális dinamikáját tartotta a lyuk térbeli és időbeli kiterjedése változásai okozójának.
Több mint 40 tudományos cikke jelent meg, részese volt azoknak a tudományos kutatásoknak is, amelyeknek eredményei a montréali jegyzőkönyv 1987-es aláírásához vezettek.[6] 1975-ben lehetősége volt a Ross-szigeten található Scott- és McMurdo kutatóállomásokon eltölteni néhány hónapot – ezzel ő volt az első magyar nő, aki erre a földrészre lépett. Az állomásokon ózonlyuk megfigyelésére szolgáló műszereket próbált ki, és az ott dolgozó személyzetet tanította be.[3]
1991-ben hazalátogatott Magyarországra, az Antarktiszon töltött időszakról szóló naplóját a Magyar Földrajzi Múzeumnak ajándékozta, s ugyanitt előadást tartott kollégáinak.[7] Egy évvel később régóta magában hordott rákbetegsége elhatalmasodott szervezetén, megtámadta csontjait és 1993-ban Ausztráliában elhunyt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nagy Éva: Farkas Edit (1921-1993). Mogyoróssy János Városi Könyvtár (2012. január 5.) (Hozzáférés: 2019. március 8.)
- ↑ Kereskényiné Cseh Edit: Gyulai születésű kutatónő az Antarktiszon - Farkas Edit meteorológus. Békés Megye (2011. október 14.) (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ a b Kereskényiné Cseh Edit: Gyulától az Antarktiszig – Farkas Edit, az ózonkutatás egyik úttörője. Gyulai Hírlap (2012. augusztus 12.) (Hozzáférés: 2019. március 8.)
- ↑ R. Munster: Edith Elisabeth Farkas 1921-1993: An obituary. Earlier Weather and Climate Articles, XIII. évf. 1. sz. (1993) 40–41. o.
- ↑ Balázs Dénes: IN MEMORIAM: Farkas Edit (1921-1993). Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 12. sz. (1993) 109–110. o.
- ↑ Olaf Morgenstern, Richard McKenzie: NIWA celebrates success of the Montreal Protocol. National Institute of Water and Atmospheric Research (2012. szeptember 14.) (Hozzáférés: 2019. március 9.) arch
- ↑ Potoczky Júlia: Magyar felfedezőnők. Magyar Nemzet melléklet, LIX. évf. 139. sz. (1996. június 15.) III. o.