Di Gléria János
Di Gléria János | |
Született | 1899. április 11. Szombathely |
Elhunyt | 1976. június 21. (77 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | egyetemi tanár (1946–) |
Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1924) |
Sírhelye | Farkasréti temető (6/1-1-74)[1][2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Di Gléria János (Szombathely, 1899. április 11. – Budapest, 1976. június 21.) magyar agrokémikus, vegyészmérnök, talajkutató, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952).
Életpályája
[szerkesztés]Szülei Di Gléria János köszörűs és Sali Rozália voltak.[3] Iskoláit Szombathelyen és Budapesten végezte el. 1924-ben diplomázott a Műegyetem vegyészmérnöki karán.[4] 1924–1927 között tanársegédként dolgozott a József Műegyetem Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Intézetében ’Sigmond Elek mellett. 1927-ben műszaki doktori képesítést szerzett. 1927–1941 között az Országos Chemiai Intézet és Központ Vegykísérleti Állomásának kutatóvegyésze, a Talajtani és Agrokémiai Osztály vezetője volt. 1941–1944 között az Intézet fővegyésze volt. 1930–1931 között a zürichi műegyetem ösztöndíjasa volt. 1942–1943 között a Budakeszi Mezőgazdasági Kísérleti Telep vezetője, 1944–1945 között igazgatója, 1945–1946 között kísérletügyi főigazgatója volt. 1946–1949 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Debreceni Mezőgazdaság-tudományi Osztály Mezőgazdasági Kémiai Tanszékének tanszékvezető nyilvános rendes tanára, illetve tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1950–1952 között a Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai és Talajtani Kutatóintézete tudományos főmunkatársa, 1952–1954 között igazgató-helyettese, 1954–1959 között igazgatója, majd 1959–1976 között tudományos tanácsadója volt. 1954-től a Földművelésügyi Minisztérium trágyázási kérdésekkel foglalkozó munkabizottságának vezetője volt. 1958–1967 között a Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) Talajtani Társaságának elnöke, 1967–1976 között tiszteletbeli elnöke volt. 1960–1967 között a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Trágyázástani Bizottságának elnöke volt. 1967–1970 között a Havannai Talajtani Intézetben dolgozott.
Munkássága
[szerkesztés]Kutatási területe a talajfizika, a talajkolloidika és a talajkémia különböző területei. Foglalkozott a műtrágyázással és serkentőanyagok alkalmazásának problémáival. Megszervezte az első mezőgazdasági izotóplaboratóriumot. Több modern mérőműszert vezetett be a talajtani kutatásokba. Közleményei a hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelent meg.
Sírja a Farkasréti temetőben található (6/1-1-74).[5]
Művei
[szerkesztés]- Talajfizika és talajkolloidika (társszerzőkkel, Budapest, 1957, németül: 1962)
- Mezőgazdák talajismereti útmutatója (Budapest, 1958)
- Mezőgazdaságí kémia (Budapest, 1959)
- Talajvizsgálati módszerkönyv (Budapest, 1962)
Díjai
[szerkesztés]- A Munka Érdemrend arany fokozata
- Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója
- Tessedik Sámuel-emlékérem[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születése bejegyezve a szombathelyi állami születési akv. 229/1899. folyószám alatt.
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ http://www.vasiszemle.hu/2007/05/T%C3%B3th%20Vilmos.pdf
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Nemzeti Örökség Intézete
- Tudósnaptár
- Nevezetes polgárok - SzombathelyPont
- https://www.mta-taki.hu/sites/all/files/dokumentumok/tvnt_professzori_arckepcsarnok.pdf
További információk
[szerkesztés]- Szabolcs István: di Gléria János emlékezete (Agrokémia és Talajtan, 1976. 3-4. sz.)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-2-0
- Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7
- Pedagógusok arcképcsarnoka. Szerkesztette: Ungvári János. Debrecen, Lícium-Art Könyvkiadó, 2003.
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8