Szabó T. Attila
Szabó T(örpényi) Attila (Fehéregyháza, 1906. január 12. – Kolozsvár, 1987. március 3.) erdélyi magyar nyelvész, történész, irodalomtörténész, néprajzkutató, Szabó T. Ádám nyelvész, művelődéstörténész és Szabó T. E. Attila biológus apja, Szabó T. Anna költő nagyapja.
| Szabó T. Attila | |
 | |
| Csomafáy Ferenc felvétele | |
| Született | 1906. január 12. Fehéregyháza |
| Elhunyt | 1987. március 3. (81 évesen) Kolozsvár |
| Házastársa | Csáti Éva |
| Gyermekei | Szabó T. Ádám Szabó T. E. Attila Szabó T. Áron |
| Foglalkozása | nyelvész, történész, irodalomtörténész, néprajzkutató, pedagógus, levéltáros |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó T. Attila témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésÉdesapja 1907-ben bekövetkezett halála után a család Désre költözött. Előbb a dési gimnáziumban, majd a kolozsvári református kollégiumban tanult. 1924-től református teológián lelkészi végzettséget szerzett, az 1927/28-as tanévben a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjasaként Edinburgh és St. Andrews egyetemein hallgatott teológiai előadásokat. Erdélybe visszatérve Kutyfalván szolgált helyettes lelkészként, egyidejűleg a Degenfeld családnál vállalt nevelői munkát. A kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen magyar-angol szakos tanári diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai során négy kiváló kolozsvári tudós volt rá hatással: Kelemen Lajos, Csűry Bálint, György Lajos és Kristóf György.
1930-tól helyettes középiskolai tanár volt a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, majd Zilahon a Wesselényi Miklós Kollégiumban. 1934-ben a Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században című értekezésével a debreceni Tisza István Tudományegyetemen doktori fokozatot nyert. 1936-tól Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltári kutatójaként Kelemen Lajos mellett dolgozott, 1940-től a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvészet tanára volt. Ugyanekkor nevezték ki a Magyar Nyelvtudományi Intézet igazgatójává, illetve az akkor megalakult Erdélyi Tudományos Intézet Nyelvészeti osztályának a vezetőjévé.
1945-ben, a Bolyai Tudományegyetem létrehozásakor a Nyelvtudományi Tanszék vezetője lett. 1952-ben eltávolították az egyetemről, és a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi Intézetében a román-magyar nagyszótár szerkesztéséhez osztották be, közben óraadó tanárként tevékenykedett a Protestáns Teológiai Intézetben. 1954-ben visszatérhetett az egyetemre, ahol 1971-ben történt nyugdíjazásáig a magyar nyelvtörténetet adta elő.
Munkássága
szerkesztésPályája kezdetén irodalomtörténettel foglalkozott, de az 1930-as évektől kezdődően a nyelvészet, a nyelvjáráskutatás és a nyelvtörténet irányába fordult. Nagyenyedi és zilahi tanárkodása idején iskolai elfoglaltsága mellett mindkét városban településtörténeti kutatásokat végzett. A helynévgyűjtés jelentősége és módszere című módszertani tanulmányával (Magyar Nyelv 1934. 160-180.) elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel–Kölber-díját.
Nyelvészeti kutatásainak fő iránya az 1940-es évektől kezdve Erdély élő névanyagának rendszeres összegyűjtése és azok egyeztetése a történeti levéltári adatokkal, illetve Erdély nyelvjárásainak nyelvföldrajzi felmérése volt. (Mintegy 650 000 adatot tartalmazó, megyénként rendszerezett erdélyi helynévtörténeti adattárának anyagát halála előtt az Országos Széchényi Könyvtárban helyezte el, kiadását nem érhette meg.) Márton Gyulával és Gálffy Mózessel közös munkája, a Huszonöt lap "Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé"-ből az első magyar nyelvatlasz-kiadvány. Szintén hármójuk munkájaként készült el 1969-re A moldvai csángó nyelvjárás atlasza, amely akkor a cenzúra miatt nem jelenhetett meg.
Ezekhez adódott hozzá az 1940-es évek közepén az erdélyi oklevélszótár anyagának gyűjtése, amely végül Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár címen jelent meg. A 15. század közepe és a 19. század vége közötti időszakból a történeti Erdély, Kővárvidék és Máramaros iratanyagából (birtok- és szolgálatösszeírások, végrendeletek, osztálylevelek, kelengye- és tárgylajstromok, vallatási jegyzőkönyvek, csere- és adásvételi iratok, nyugták, költségjegyzékek, körlevelek, egyházlátogatási, törvénykezési, városi, falusi, széki jegyzőkönyvek, anyakönyvek, jobbágykezeslevelek, naplók) másfélmillió szócikket tartalmazó gyűjtött, amelynek anyagát azonban csak részben sikerült feldolgoznia, életében összesen az első négy kötet jelent meg.
Szerkesztette az Erdély (1938–39), az Erdélyi Múzeum (1941–47) című folyóiratokat, illetve az Erdélyi Tudományos Füzetek (1941-47) és Magyar Népnyelv (1941-43) című kiadványokat. Tanulmányai az Erdélyi Múzeum, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, a Korunk, a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr, a Magyar Nyelvjárások, az Ethnographia, illetve az Irodalomtörténeti Közlemények hasábjain jelentek meg.
Műveinek bibliográfiáját felesége, Csáti Éva állította össze.[1]
Főbb művei
szerkesztés- Az Erdélyi Múzeum Egylet XVI-XIX. századi kéziratos énekeskönyvei (Kolozsvár, 1929) (REAL-EOD)
- Közép-Szamos vidéki határnevek (Kolozsvár, 1932)
- Adatok Nagyenyed XVI-XX. századi helyneveinek ismeretéhez. (Erdélyi Múzeum 1933.)
- Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században (Zilah, 1934)
- A helynévgyűjtés jelentősége és módszere (Magyar Nyelv, 1934)
- Zilah helynévtörténeti adatai a XIV-XX. században (Torda, 1936)
- Dés helynevei (Kolozsvár, 1937)
- Niriș-Szásznyíres település-, népiség-, népesedés- és helynévtörténeti viszonyai a XIII-XX. században (Kolozsvár, 1937)
- Miért és hogyan gyűjtsük a helyneveket? (Kolozsvár, 1938)
- Magyarországi és erdélyi urak. Pálffy János emlékezései (I-II., Kolozsvár, 1939)
- Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez (I-II., Kolozsvár, 1939)
- Bábony története és települése; Minerva Ny., Kolozsvár, 1939 (Erdélyi tudományos füzetek)
- Gyergyói helynevek a XVII-XIX. századból (Bp., 1940)
- A személynevek helyneveinkben (Debrecen, 1940)
- Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok; Néprajzi Múzeum, Bp., 1940 (A Néprajzi Múzeum füzetei)
- A kalotaszegi nagybirtokok jobbágyságának szolgáltatása és adózása. 1640-1690; Minerva Ny., Kolozsvár, 1940 (Erdélyi tudományos füzetek)
- Erdély magyar egyeteme. Az erdélyi egyetemi gondolat és a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem története; szerk. Bisztray Gyula, Szabó T. Attila, Tamás Lajos; Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1941
- Kalotaszeg helynevei I. Adatok (Kolozsvár, 1942, Gergely Bélával)
- Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története és feladatai; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1942
- Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Mezőségi magyar hímzések; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1943 (Erdélyi tudományos füzetek)
- A magyar helynévkutatás a XIX. században (Kolozsvár, 1944)
- Szolnok-Doboka magyarsága; szerk. Szabó T. Attila; s.n., Dés–Kolozsvár, 1944
- A Kolozs megyei Borsa-völgy helynevei. (Kolozsvár, 1945, Gergely Bélával)
- A szolnok-dobokai Tőki völgy helynevei (Kolozsvár, 1945)
- Kolozsvár települése a XIX. század végéig (Kolozsvár, 1946)
- A Dobokai völgy helynevei; bev., jegyz. Szabó T. Attila, Gergely Béla; Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1946
- Az "Erdélyi helynévtörténeti adattár" és az erdélyi helynévkutatás néhány kérdése. Magyar Nyelv 1958
- Előzetes jegyzetek román eredetű kölcsönszavaink középmagyarkori rétegéhez; Univ., Cluj, 1962
- A kolozsvári becenevek a XVI-XIX. században; Akadémiai, Bp., 1968 (Nyelvtudományi értekezések)
- Haja, haja virágom. Virágénekek; sajtó alá rend., bev. Szabó T. Attila; Irodalmi, Bukarest, 1969
- Anyanyelvünk életéből (Bukarest, 1970) (MEK)
- A szó és az ember; Kriterion, Bukarest, 1971 (Válogatott tanulmányok, cikkek)
- Kriza János. Antal Árpád, Faragó József, Szabó T. Attila három tanulmánya; 2. átdolg. kiad.; Dacia, Kolozsvárm 1971
- Nyelv és múlt; Kriterion, Bukarest, 1972 (Válogatott tanulmányok, cikkek)
- A Marosvásárhelyi Sorok és a Marosvásárhelyi Glosszák; bev., jegyz. Farczády Elek, Szabó T. Attila; Kriterion, Bukarest, 1973
- Erdélyi magyar szótörténeti tár (I–IV, Bukarest 1975-1984; V.-XIV. Budapest, 1993-2014)
- Nép és nyelv; Kriterion, Bukarest, 1980 (Válogatott tanulmányok, cikkek)
- Nyelv és irodalom; Kriterion, Bukarest, 1981 (Válogatott tanulmányok, cikkek)
- Tallózás a múltban; Kriterion, Bukarest, 1985 (Válogatott tanulmányok, cikkek)
- Nyelv és település; vál., sajtó alá rend. Szabó T. Ádám; Kriterion, Bukarest, 1988 (Válogatott tanulmányok, cikkek)
- Erdélyi múzeum; szerk. Szabó T. Attila; Magyar Néprajzi Társaság–Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1990
- Erdélyi magyar történeti helynévmutató; Szabó T. Attila hagyatéka alapján összeáll. Szabó T. Ádám; ELTE, Bp., 1994 (Magyar névtani dolgozatok)
- Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése, 1-15.; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 2001-2010[2]
Szerkesztései
szerkesztés- Kristóf György Emlékkönyv (1939)
- Kelemen Lajos-emlékkönyv (1947, 1957)
Díjai, elismerései
szerkesztés1971-ben a helsinki Finnugor Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság tiszteleti taggá választotta, 1975-ben az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár első kötetének megjelenésekor a Román Akadémia díját nyerte el. 1977-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett. A Magyar Néprajzi Társaság Györffy István-emlékéremmel, a Magyar Nyelvtudományi Társaság Pais Dezső-díjjal tüntette ki, 1982-ben a Korunk Bolyai-díját vehette át. Halála után, 1987-ben neki ítélték a Bethlen Gábor-díjat is.
Családja
szerkesztésFelesége, Csáti Éva (1914–1996) fogorvos volt.[3] Három fiuk született: Szabó T. Ádám nyelvész, művelődéstörténész, Szabó T. E. Attila biológus és Szabó T. Áron mérnők. Unokája Szabó T. Anna költő.[4] (Attila lánya[5])
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Buzás Pál: Szabó T. Attila kalotaszegi kutatásai. Művelődés, LXXIII. évf. (2020)
- ↑ [eha.elte.hu Erdélyi helynévtörténeti adattár és Interaktív névföldrajzi atlasz]. ELTE. (Hozzáférés: 2017. november 25.)
- ↑ Csáti Éva életei
- ↑ http://port.hu/vamos_miklos_beszelget/pls/fi/films.film_page?i_film_id=69843&i_where=1&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_episode_id=172792
- ↑ Minalunk.hu: Alma és fája - Szabó T. Anna és Dr. Szabó T. Attila | Minálunk.hu - Budaörs. www.minalunk.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 6.)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Magyar néprajzi lexikon IV. (Né–Sz). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-1289-0
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. 307–314. o. ISBN 978-973-26-0961-3
További információk
szerkesztés- Szabó T. Attila művei a MEK-ben
- Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár Adatbázisa
- SZ. Csáti Éva: Szabó T. Attila életmű-bibliográfiája
- Szabó T. Attila kézirathagyatéka
- Levéltári adatok faépitészetünk történetéhez. I. Fatemplomok és haranglábak (MEK)
- Levéltári adatok faépitészetünk történetéhez. II. Székelykapuk és fazárak (MEK)
- Forschungen über Siebenbürgen und seine Nachbarn. Festschrift für Attila T. Szabó und Zsigmond Jakó, 1-2.; szerk. Benda Kálmán et al.; Trofenik, München, 1987-1988
- Kovácsné Papp Ildikó: Szabó T. Attila, a nyelvművelő nyelvtörténész; HSAC, s.l., 1993
- Szabó T. Attila, 1906-1987; szerk. Andó Éva et al.; ELTE Fonetikai Tanszék, Bp., 1996 (A hetvenes évek magyar nyelvészei)
- Balassa Iván: Szabó T. Attila 1906-1987. Erdély nagy nyelvtudósa; Püski, Bp., 1996
- Emlékkönyv Szabó T. Attila születésének 100. évfordulójára; szerk. Bárth M. János; KRE BTK–ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete, Bp., 2006
- Az ember és a nyelv, térben és időben. Emlékkönyv Szabó T. Attila születésének 110. évfordulóján; szerk. Benő Attila, T. Szabó Csilla; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2016
.svg){kind=small}
